A felfedezés (1906-1926)

Nyomtatóbarát változatSend by email

Az első falmaradványokat és falfestménytöredékeket 1904-ben találták meg a szántást végző cselédek a veszprémi káptalan Vámos község határában levő balácapusztai földjén. Az előkerült leletek híre hamar eljutott a frissen alakult vármegyei múzeumba is. A sokat ígérő lelőhelyen Rhé Gyula, akkori úgynevezett múzeumi őr, későbbiekben múzeumigazgató, vezetésével 1906-ban kezdődtek meg a feltárások. Hamarosan világossá vált, hogy egy római kori villagazdaság nyomait találták meg. Az ásatási eredmények kedvezőek és látványosak voltak, az előkerült leletek a külföldi kutatók érdeklődését is felkeltették. Az ásatások elkövetkezendő húsz évében mintegy tizenkét kőépületet azonosítottak, ill. tártak fel, valamint a körítőfal egy részét. Az előzetes ásatási eredményeket Rhé Gyula 1912-ben megjelenő könyvében már publikálta is.

A körítőfal feltárt részei alapján egy közel kilenchektáros központi egységet sikerült meghatározni, maga a nagy lakóház 2400 m2-ével a legnagyobb volt az épületek között. Ez már akkoriban is kiemelkedő eredménynek számított. Rhé Gyula szavaival: „Ásatásunknak épen (sic!) e telep terjedelmében rejlő jelleg ad fontosságot, mert eddig, a mienkhez hasonló méretű rendszeres ásatás keretében ily telep be nem vonatott.” Ez a megállapítás a mai napig helytálló. A balácai a legnagyobb kutatott pannoniai villagazdaság.

A feltárás sikereiről, nehézségeiről – olykor csalódásairól – kitűnő képet kapunk Rhé Gyula fanyar humort sem nélkülöző naplójából. Nem csak az ásatás tudományos eredményei bontakoznak ki előttünk, hanem a korabeli feltárás minden részlete is. A bérjegyzék, az időjárási körülmények ismertetése, útiköltség elszámolások, a név szerint említett munkatársak és ásatási kubikosok révén, a mozaikpadlók kiemeléséhez szükséges eszközök, szerszámok listáján keresztül kézzelfogható, tapintható közelségbe kerülnek a 100 évvel ezelőtti napok.

A négy darab mozaikpadló restaurálása és felszedése két szakaszban történt. 1910-ben a 10. és 31. terem padlózatának kiemelését végezték el. Saját szakember nem lévén, egy carnuntumi restaurátort kértek fel, aki mellett Rhé Gyula gyorsan elsajátította a szakmai fogásokat. Tudását a két másik padló kiemelésekor bőven kamatoztatta. Erre 1925-ben került sor, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum is bekapcsolódott a munkálatokba, vállalva a költségeket. Ezért cserébe megkapta a 20. terem mozaikpadlóját.

A 62 m2 alapterületű mozaikpadló ma is a Magyar Nemzeti Múzeumban található. 1932-ben ezen ravatalozták fel gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási minisztert. 1998 óta a gyönyörűen kialakított új Lapidarium központi műtárgya, ahol hazai és külföldi látogatók csodálhatják a majd kétezer éves mestermunkát.

A másik három mozaikpadló 1984-ben, a romkert ünnepélyes megnyitásának évében került vissza eredeti helyére.