Gyerekvilla

Nyomtatóbarát változatSend by email

Üdvözöllek Téged!                                     

Cornelius vagyok, a ti nyelveteken Balácának hívott villagazdaság ura. Közel kétezer évnyi távolság választ el Bennünket, engem és Téged. A világaink közötti különbségek óriásinak tűnhetnek számodra, pedig kisebbek, mint gondolnád. Ugyanúgy éltük a mindennapi életünket, mint ti. Nagyokat nevettünk, olykor szomorkodtunk. A nap reggelenként felkelt, eső után nálunk is sár volt, és télen a jégvirág a mi ablakainkat is ékszerkeretbe foglalta. Tudtad, hogy mi is gyönyörű szép üvegedényeket gyártottunk, hogy ismertük a padlófűtést, a vízvezetéket? Városainkban korszerű csatornahálózatot építettünk, ami elvezette az esővizet az utcákról és a szennyvizet a házakból. Nagy gondot fordítottunk a tisztaságra egyéb tekintetben is. Kedvelt időtöltésünk volt a fürdők látogatása. Itt nemcsak felüdültünk a különböző hőmérsékletű medencékben, de ismerősökkel, barátokkal is elcsevegtünk közben. Akárcsak ma!

Mi is nagyon szerettük az almát , a barackot , a szilvát , a mogyorót . A hét nálunk is hét napból állt, és a naptárrendszerünket évszázadokon át használták, még nálatok Magyarországon is. Sokáig folytathatnám a felsorolást. Hát igen, valóban több szállal kötődünk egymáshoz.

Mindezek ellenére joggal kérdezheted: mi az a villagazdaság? Most villa vagy gazdaság?

A villagazdaság egy majorság volt. Egy római kori farm, ahol mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztunk. Ilyennek képzeld el a balácai földbirtokközpontot is.

De lépjünk be a birtokom kapuján, és nézzünk körbe!

Amikor az istenek kifürkészhetetlen akaratából elhagytam atyáim szépséges földjét, Itáliát, hogy a birodalom egy távolabbi pontján, Pannoniában próbáljak szerencsét, az általatok Balatonként ismert (mi Pelsónak nevezzük) tó közelében telepedtem le családommal. A lehetőségekhez képest szerettem volna az Itáliában megszokott környezetet kialakítani birtokomon. Házat építtettem, nem is akármilyet! Termeiben mozaikpadlók pazar szépsége késztette (és nem kis büszkeséggel mondom: készteti ma is) ámulatra a hozzám látogatót. A falakon értő kezű piktorok által készített falfestmények tették teljessé a pompát.

Lassan hozzászoktam az itteni éghajlathoz is, a zimankósabb téli hónapok sem jelentettek gondot. A

padló alatt csatornákban vezetett meleg levegő segítségével igazán kellemessé lehetett tenni a szobák hőmérsékletét.

Ha nyugalomra vágytam, a házam központjában levő kis udvarra vonultam el, ahol virágok, szökőkút és egy teljesen élethű kert hangulatát idéző nagy falfestmény vett körbe. Nézd meg közelebbről!

Mindenképpen nézd meg a pincét is! Itt tároltuk az étkezésekkor használatos edényeket és konyhai eszközöket: a nagy tálakat, fazekakat, fedőket. A különböző méretű hombárokban gabonát, lisztet, borsót és egyéb terményt tartottunk. Na és az amphorák! Ezekben a furcsa formájú edényekben érkezett külhonból, a déli tartományokból a bor, az olaj és egy érdekes „fűszer”, a halszósz. (Azt hiszem a Te ízlésednek kicsit meghökkentő lenne az intenzív íze.) Annyi a látnivaló, hogy nem is győzőm sorolni!

A lakóházam mellett még számos kőépületet láthatsz a birtokon, amelyek részben szintén lakóépületek voltak, de van itt két fürdő és számos gazdasági épület, ahol tárolták a gabonát, szorgos mesteremberek patkolták a lovakat, vagy ahol egyszerűen a szerszámokat tartották.

A házam körül kisebb-nagyobb virágos- és veteményeskerteket alakítottunk ki. A fűszereink között szép számmal voltak gyógynövények is. Ezeket szagolhatod a mostani fűszerkertben is, amelynek közepén egy antik hatású (pontos!) napóra áll.

Remélem, jól érezted magad Velem! Közös utunk végén immár elbúcsúzom, bízva abban, hogy személyesen is meglátogatsz Engem, családoddal, barátaiddal együtt!

Találkozzunk Balácán!

Várlak Téged!