Központi lakóház

Nyomtatóbarát változatSend by email
A kiállítás látogatható: 
2017. ápr. 1 - 2017. okt. 31
Megnyitó ideje: 
2017. ápr. 1. 10:00

1984. május 18-án nyílt meg a régészeti park a látogatók előtt. A nyitás óta a védőépület alá került nagy lakóház számos régészeti, ill. képzőművészeti időszaki kiállításnak, hangversenynek, ill. konferenciának adott otthont.

Az állandó kiállításon bemutatott műtárgyak a feltárás során előkerült, a villagazdaság hétköznapi életéhez köthető leletekből kerültek kiválasztásra. Az épületen belül, a bejárat mellett lesétálhatunk az épület pincéjébe. A vitrinekben szinte teljes épségben megmaradt edények a Kr. u. 3. század során beszakadt, és használaton kívül került terem berendezéséhez tartoznak. A restaurátorok kitartó munkájának köszönhetően az összegyűjtött töredékekből újból felismerhetővé váltak a tárgyak. Láthatunk itt különböző méretű tárolóedényeket. Hombárokat, amikben a szemes gabonát és egyéb  terményeket tárolták. Importtermékként a tartományba érkező változatos formájú és méretű amphorákat. Ezekben szállították és tárolták a bort, az olajat, ill. a jellegzetes római „fűszert”, a garumot (halszósz). A polcokon fedők, mélytálak, üvegedények töredékei láthatók. Az asztali edények közül szép számmal találunk tálakat itt. A nagyméretű őrlőtál, a mortarium, szintén a pincében került elhelyezésre. Kisebb változata az udvari kiállításon látható. Az edények között vannak fémtárgyak is: akasztós mécses, egy nagyméretű vaslapát, ill. a pincébe vezető ajtó zárszerkezete, ill. fogantyúja.

A déli falon három kisebb szellőzőnyílás van, amelyeken keresztül világosság nemigen szűrődött be, pusztán levegőztető szerepük volt.

A pincéből feljőve visszajutunk a belső udvart körbevevő folyosóra. A folyosó burkolata az eredeti római kori járófelület, a terrazzopadló. Jobb kéz felől a 8. terem fekete-fehér szemekből álló mozaikpadlóját látjuk. A középső kazettás, szőnyegszerű motívumot borostyánindás szegély veszi körbe. Itt látható az ún. „sárga-lila” falfestmény. A lábazati rész vízparti jelenetet ábrázol: a sáscsomók között vízimadarak nyújtogatják a nyakukat. Felette sárga színű kazettákat látunk, köztük sötétebb kandeláberekkel. A sárga alapú kazettákba világosabb színű, filigrán keretet festettek, középen egy-egy figurális mintával. A díszes falképeket felül stukkópárkányzattal zárták le.

A mozaikpadlós teremnek háttal állva előttünk van az épület szíve, a belső udvar. Déli oldalon a festett kerítés mögött virágzó bokrokkal és olajfákkal megálmodott falkép-rekonstrukció látható. A fák között kis madarak repkednek. A falfestmény egy könnyűszerkezetes falra volt festve, amelynek maradványai előkerültek a feltárások során. Ilyen falszerkezet vehette körbe az udvart, és a megmaradt freskón látható minta díszíthette. A festett kertjelenet optikailag is növelte az amúgy sem kisméretű udvart.

Ha továbbhaladunk, a keleti sarok termében látható az épület második mozaikpadlója. A mintázata már összetettebb, mint az előzőé. A színek is változatosabbak; a fekete és fehér mellett már zöld, sárga és piros mozaikszemeket is használtak a korabeli mesterek.

A peristylium északi oldalán található függő vitrinekben láthatók a hétköznapi használati tárgyak: ollók, szegek, kapcsok, zárak, varrótűk. A különböző rendeltetésű oszloptéglák, tetőfedőtéglák, a meleg levegőt a falban elvezető tubusok, padlótéglák is itt kerültek bemutatásra. Az udvar felőli vitrinben található az északi oldal stukkóborításának egy megmaradt féloszlopa. A vitrinsor északi oldalán díszes mintázatú freskótöredékek láthatók. Közülük érdemes kiemelni a fátylas női portrét ábrázoló töredékeket.

Az épület északi sarkának termében a villaépület feltárásakor előkerült freskótöredékekből látható egy reprezentatív kiállítás. A két mennyezetfreskó és egy, oldalfalat díszítő falfestmény-rekonstrukció között szerepel egy boltíves mennyezetet díszítő, szüretjelenetes kompozíció. A terem közepén egy nagyméretű vitrinben hatszögű elemekből álló mennyezeti freskópanel kerül bemutatásra, amely a stukkókazettás mennyezeteket imitálja. A fekete alapú, oldalfalat díszítő töredékeken a gyermek Bacchus jelenik meg szőlőfürttel a kezében. A buja növényzet között különböző állatfejek bukkannak elő.

A belső udvar nyugati oldalán, a bejárattal szemben található a nagy fogadóterem. Az egykor a terem padlóját díszítő mozaik ma a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. A közel hetven négyzetméteres alapterületű padlómozaik másolata látható jelenleg a teremben. Az épület négy mozaikja közül ez a legnagyobb, a legdíszesebb, rendkívül részletgazdag és színpompás műalkotás.

A lakóház déli oldalának majd mindegyik termét fűtötték a római korban. A fűtési berendezés az áttört padlókon megtekinthető. A 28. terem falán még a felmenő falba épített tubusok lenyomata is megmaradt a habarcsban. A praefurniumok, a fűtőhelyiségek az épületen kívül helyezkedtek el.

A 25. teremben egy elképzelt római kori ebédlő, egy triclinium látható. A főépület feltárásakor előkerült és Kirchhof Anita által összeállított ún. „vörös ebédlő” rekonstrukció alapján készült falfestmény-kompozícióval egy római kori enteriőrt mutatunk be. Az eredeti falfestmény nem ennek a teremnek a falát díszítette. A berendezéshez tartozó antik hatású kerevetek, kandeláber, ill. terra sigillata asztali edények segítségével a korabeli étkezési kultúra egy szelete jelenik meg előttünk.

A 26. teremben jó állapotban megmaradt az udvari falfestmény kapcsán említett vesszőfonatos, könnyűszerkezetes fal egy részlete. A falon eredeti helyén látható a lábazati freskó halvány motívuma.

A bejárat felé lassan visszakanyarodva, körbeérve a folyosón elérjük a kisebbik fogadótermet. A terem mozaikpadlója a 20. tereméhez hasonló színvilágú és kidolgozású. A geometrikus motívumok egy kisebb életképet vesznek körbe. A központi motívum fonott keretében egy madárpár látható és egy gyümölcsfa részlete. A terem apszisában látható karcsú, kétfülű edényből a 8. terem motívumai közt szereplő növényi indák, szőlőkacsok burjánzanak elő.