Közérdekű információk

Nyomtatóbarát változatSend by email
Intézménynév: Magyar Nemzeti Múzeum
Rövid név: MNM
Központi cím: 1088 Budapest Múzeum krt 14-16.
Központi telefonszám: +36-1 327 7700

Központi webcím: http://www.mnm.hu
Központi email cím: info@hnm.hu
Intézményvezető neve: Varga Benedek főigazgató
Intézmény fenntartója: Emberi Erőforrások Minisztériuma

 

1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. A nagylelkű adományt uralkodói jóváhagyás erősítette meg. Bár az új intézmény az alapítólevélben változó nevekkel szerepelt (Nemzeti Könyvtár, Országos Múzeum, Nemzeti Múzeum), a kor fogalmai szerint Széchényi gróf a magyar nemzeti könyvtárat alapította meg – ám kezdettől fogva azzal a lehetőséggel, amit a nemes gesztusért köszönetet mondó 1807. évi 24. törvény így fogalmazott meg: az adományozó gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”.

Az adomány 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmet, továbbá címereket, más régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott. Ezek először a pesti pálos kolostor könyvtártermében, majd 1807-től a pálos (később egyetemi) templom túloldalán álló egykori egyetemi épületben nyertek elhelyezést. Egy évvel később – Miller Jakab Ferdinánd könyvtárőr több éves előkészítő munkája nyomán, József nádor előterjesztésére – az országgyűlés az 1808. évi 8. törvénycikkben gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról, és a vármegyék megajánlásai révén a pénzügyi alap biztosításáról. 1812-ben nevezték ki Miller Jakab Ferdinándot a Múzeum első igazgatójának. Ekkoriban alakultak ki a Múzeum tárai: a meglévő könyvtár után a természettár, majd a régiségtár. Az állam 1813-ban megvette a Batthyány családtól a mai múzeumépület telkét, majd az azon álló városi palotába költöztette a mind gazdagabb anyagot. Széchényi Ferenc továbbra is támogatta a gyűjteményeket, ezirányú érdemeiről az 1827. évi 35. törvény is megemlékezik. A nagyszámú adomány mellett vásárlások útján gyarapodtak a tárak, így például a híres tudós, műgyűjtő, Jankovich Miklós gazdag gyűjteményeivel. 

Az önálló épület

A Magyar Nemzeti Múzeum gyarapodása mellett a 19. század első harmadában egy méltó hajlék felépítése is nemzeti üggyé vált. Végül a Múzeum új, önálló épületére az 1836. évi 37. törvénycikk biztosította a szükséges összeget. Tervezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. 

Középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. A múzeum főlépcsőházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.

Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc

A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc történetében. 1848. március 15-én a homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol a hagyománnyal ellentétben Petőfi Sándor nem szavalta el a Nemzeti Dalt (de beszédet mondott). A Múzeum előtti tér 1848-49-ben számos népgyűlés helyszíne volt. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. (Később, 1861-ben és 1865–66-ban a képviselőház, 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig, pedig a felsőház működött itt.) Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény őrző- és bemutatóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is. Ezt a jelképiséget fejezi ki, hogy nemzeti ünnepünkön a központi állami megemlékezést évről évre a Múzeum előtt tartjuk.

A Múzeum története napjainkig

A 19. század második felében olyan kiváló tudósok fejtették ki e falak között tevékenységüket, mint Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc. A dinamikusan fejlődő gyűjtemények már ekkor kinőtték az intézmény falait. Emellett a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé – a nemzeti múzeumi gyűjtemény egy részének leválásával – 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1896-ban pedig a képtár egy részéből a Szépművészeti Múzeum. 1926–27-ben került sor az épület teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Jenő tervei alapján az épületen belül a tetőtérben új helyiségeket nyerni, így a raktározási gondok egy időre megoldódtak. A következő nagy épületrekonstrukcióra 1996 és 2006 között került sor, amikor többek között a két belső udvar alatt munkaszobákat és új kiállítási teret (a római kori Lapidáriumot) alakítottak ki.

Az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását és a Széchényi Könyvtár önállósodását. Az 1960-as években néhány kiemelkedő történelmi épületegyüttes a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá került mint az intézmény vidéki filiáléja, ezzel mintegy országos jelentőségüket hangsúlyozva: a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum és a monoki Kossuth Múzeum, 1985-től pedig az esztergomi Vármúzeum.

A Magyar Nemzeti Múzeum 2012-ben további filiákkal gyarapodott, amikor korábban a megyei múzeumi szervezetben működő tagintézményeket csatoltak szervezetéhez: Széchenyi István Emlékkiállítás (Nagycenk), Vay Ádám Muzeális Gyűjtemény (Vaja), Báthori István Múzeum (Nyírbátor), Palóc Múzeum (Balassagyarmat), a Villa Romana Baláca – Római kori villagazdaság és romkert (Nemesvámos), Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely, Csolt Monostor – Középkori Romkert (Vésztő), Balassa Bálint Múzeum (Esztergom). Ezek közül a közérdekű muzeális kiállítóhely minősítésű nagycenki Széchenyi István Emlékkiállítás a Múzeum kezdeményezésére tematikus múzeum besorolást nyert, és 2014 őszén már mint Széchenyi István Emlékmúzeumot adta át a kormányzat az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpontnak. Nagycenken az alatt az alig több mint másfél év alatt, amíg a kiállítóhely a Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozott, sikerült új állandó kiállítást rendezni.