Régészeti feltárások (1976-)

Nyomtatóbarát változatSend by email

Az 1976 óta újraindult feltárások célja a már ismert, Rhé Gyula által ismertetett épületek hitelesítő jellegű feltárása, illetve ezzel párhuzamosan a régészeti eredményeket szisztematikusan feldolgozó és bemutató program indult el dr. Palágyi Sylvia vezetésével. A hitelesítő kutatásokkal, új típusú régészeti felderítő módszerekkel pontosítani, illetve kiegészíteni lehetett a század elején folyt feltárások eredményeit.

Az első kutatási periódusban Rhé Gyula leginkább az alaprajz, a villagazdaság és az épületek kiterjedésének feltérképezésre törekedett, így zömében csak a felsőbb rétegeket érintette. A főépület esetében csak a hitelesítő feltárás során bukkantak a régészek a pincehelyiségre és annak Kr. u. 3. század óta érintetlen felszerelésére.

A II., III. és X. épület esetében is sikerült az épületek perióduskutatásában előrébb jutni, és az egyes építési fázisokat meghatározni.

A 90-es évek első felétől az ásatások a főépülettől keletre eső szektorra koncentrálódtak. Új, Rhé Gyula által nem kutatott építmények kerültek elő, így az ismert épületek száma tizenhétre növekedett. Ezek zömében gazdasági jellegű épületek voltak, de mellettük teljes egészében feltártak egy új, nagyon jó állapotban megmaradt fürdőt is.

A romkert különböző beruházásaihoz kapcsolódó megelőző régészeti munka révén további öt épületnyom részleges feltárására nyílt lehetőség. Ennek köszönhetően jelenleg 22 épülettel kapcsolatosan rendelkezünk teljes vagy részleges információval.

A lelőhely-felderítésnek napjainkra új útjai nyíltak meg. A hagyományosnak tekinthető terepbejárás révén, a felszínen jelentkező régészeti jelenségek intenzitásának felmérésével többféle információhoz is juthatunk. Az egyszerű lelőhely-azonosításon túl, egyedi szempontot szem előtt tartva is elvégezhető a felszíni leletgyűjtés. Az adott régészeti lelőhely minden régészeti korszakának leletanyagát felgyűjtve a vizsgált terület átfogó, az őskortól a középkorig tartó képét kapjuk meg. Más esetben több lelőhely azonos korszakanyagának – például csak a római kori emlékek – begyűjtésével szerzünk információt a régészeti lefedettségre.

A terepbejárás másik dimenziója a légi fényképezés. A léptékkülönbség miatt nagyobb összefüggő jelenségeket tudunk rögzíteni. Előnye – a terepbejárással ellentétben –, hogy nem csak felszíni objektumokra hívja fel a figyelmet, hanem a fedett, eltemetett emlékek is felismerhetők. A légifotózás komoly tapasztalatot igényel. Fontos a megfelelő időpont, illetve időjárási körülmény kiválasztása. A kisebb egyenetlenségeket előhozó árnyékhatás mellett a leglátványosabbak a vegetáción megmutatkozó változások. Az árkok, gödrök felett bizonyos növényzet – például a gabona – dúsabban növekedhet. Ellenben a terrazzopadló, kőfal esetében a talaj nedvességtartalma kevesebb, így a növényzet gyérebb lesz.

A lelőhelykutatás talán legkevésbé ismert módszerei a geofizikai mérések különböző formái. Ezek közös alapja, hogy a földben levő anyagok fizikai jellemzőinek változásai eltérő módszerekkel mérhetők. A mérés során nézhető az anyagok gravitációs jellemzőinek változása, a mágneses kutatás révén az eltérő mágnesezettségű anyagok térbeli eloszlása. Az elektromos mérések közül a földradar kutatás a legismertebb.

Vajon lesz-e lehetőség a villagazdaság teljes fémérésére, feltárására?

Rhé Gyula 100 évvel ezelőtt, 1912-ben írt szavait idézve: „Eddigi ásatásaink az egész területnek csak kis részére szorítkozik, de mert az egész terület oly terjedelmes, hogy az egésznek feltárása egy emberöltőt meghaladó munka, az elért eredmény pedig sokkal fontosabb, semhogy tovább is ismeretlen maradjon, ezt ily csonkán is közreadjuk; a további munkát pedig az eddigi nemes mecenásoknak jövőben is remélt támogatása mérvében fogjuk folytatni.”