Róma a Balaton-felvidéken

Nyomtatóbarát változatSend by email

Pannonia a római birodalom egyik határtartománya (provincia) volt, amely magába foglalta a mai Dunántúl mellett az Őrvidéket (ma Burgenland), a Bécsi-medencét, a Dráva–Száva közét és a Szávától délre egy sávot. Sorrendben a huszonkettedik provinciaként csatolták a birodalomhoz. A Kr. u. első század elején vagyunk, amikor az birodalom már elérte a legnagyobb területi kiterjedésének kétharmadát.

A római hódítás egyik fontos célja Itália védelmének megerősítése volt. A kezdeti időszakban a római legiók még az Északi-tenger felé vezető kereskedelmi útvonal (Borostyánút) és a Dráva-Száva közötti terület védelmét biztosították. A több ütemben zajló katonai megszállás és ezzel párhuzamosan kiépülő polgári közigazgatás a Kr. u. 1. század közepe, utolsó harmada körülre foglalta magába a teljes tartomány területét. A Duna mentén épült ki az erődített határvonal, a limes (ez a szó valójában  a határ mentén futó utat jelentette). A rómaiak eleinte a legveszélyesebb ellenfelüknek a Dunától északra élő germán népeket (markomannok, quádok) tartották. Épp ezért a legelső katonai táboraik is ezen a limes-szakaszon voltak: Vindobona (Bécs, Ausztria), Carnuntum (Petronell - Bad Deutsch-Altenburg, Ausztria), Brigetio (Komárom-Ószőny), Aquincum (Budapest-Óbuda). A tartomány stratégiai szerepe mindvégig meghatározó maradt, így az itt állomásozó nagy létszámú haderő jelenléte is állandósult a római uralom alatt.

A Kr. u. 1. század folyamán több szakaszban meghódított terület történetében egy teljesen új korszak kezdődött el. A római kor négyszáz éve alatt a Dunántúl egy hatalmas birodalom része lett, amely mind kulturális, mind politikai, mind gazdasági téren alapjaiban más és új minőséget képviselt, mint az előző korszakok bármelyike.

A rómaiak szokásaikat, hagyományaikat hozták magukkal, amelyek lassan, de biztosan beleivódtak a bennszülöttek, a többségében kelta őslakosság tradícióiba, életkörülményeibe.

A korábbi időszak falusias települései után városok alakultak, maradandó anyagokból  épült lakóházakkal, római isteneknek szentelt templomokkal, fürdőkkel. A római életmódhoz a burkolt utcák, vízvezetékrendszerek és a csatornahálózat is hozzátartozott. A vidék képe is megváltozott. A városokat széles, burkolt utak kötötték össze, amelyek egyaránt biztosították a hadsereg mozgósíthatóságát, utánpótlását, illetve az Augustus császár által létrehozott postaszolgálat (cursus publicus) gyors és megbízható színvonalát, és szolgálták a kereskedelem érdekeit. Az utak mellett fehérre festett, vörös feliratú mérföldkövek jelezték a távolságot. Az átkelőknél komoly mérnöki tudást mutató hidak épültek. A katonai táborok (castrum), erődök (castellum) a hadsereg jelenlétét tudatosították a helyi lakosok és a „túlparti” barbárok számára. A zömében földbe ásott házakból álló korábbi falvak mellett és helyett új típusú gazdasági egységek, kisebb-nagyobb villagazdaságok jöttek létre. A gazdálkodásba bevont szántók, legelők nagysága gyorsan növekedett az erdős területek rovárására.

A változás a régészeti emlékek tekintetében is szembeötlő. Megváltoztak a mindennapok használati tárgyai, a helyi viselet, az őslakosság temetkezési szokásai. Mindezek az ásatások során feltárt sírok, lakóházak leletanyagában jól követhető a régészek számára.

A rómaiak idővel a helyi lakosság közül is toboroztak katonákat. A hosszú, húsz-huszonöt éves katonai szolgálat után leszerelők számára a hódítók szokásai már a mindennapok szerves részét képezték, amelyek később a civil életüket is meghatározták.

A helyi lakosság kultúrája leginkább a fazekasság, illetve női viseleti tárgyak segítségével érhető tetten. A kelta edényformák, a viseleti tárgyak, típusok tovább éltek. A két kultúrkör egymásmellettiségét nagyon jól példázzák a bennszülött sírkövek ábrázolásai. Míg a római polgárjogot (és ezzel a lehetőségek és jogok egész sorát) elnyert vagy elnyerni kívánó férfiak tógában vannak ábrázolva, mellettük nőrokonaik kelta szokást követve nyakperecet (torques), turbános-fátylas fejfedőt viselnek.

Az itáliai életforma olyan termékek, áruk megjelenését is magával hozta, mint az olaj és a bor és a szállításukra szolgáló amphora vagy a kor luxuskerámiájának számító terra sigillata. A római életmódnak velejárója volt a középületek és tehetős polgárok lakóházainak belső kialakítása, dekorációja. A falfestmények és a padlót díszítő aprólékos munkát, magas szaktudást és gyakorlatot igénylő mozaikok sokszor itáliai előképek szerint készültek. A padló és falfűtési rendszer, a boltozott mennyezetek kialakítása és számtalan más építészeti technikai megoldás a kor legmagasabb technikai színvonalát képviselte.

A tárgyi leletanyag mellett írott források is tanúskodnak a korszakról.

Az ókori szerzők írásai mellett a római kori írásbeliség más módon is tetten érhető Pannoniában. A feliratos emlékek sok mindenről árulkodnak a kutatóknak. Az épületeken elhelyezett építési feliratok őrzik az építtető nevét, az időpontot és azt is, milyen célból került sor az építésre. Hasonló módon a sírfeliratok révén bepillanthatunk egy felszabadított rabszolga, egy városi tisztviselő vagy egy leszerelt katona életébe. Megtudhatjuk életkorát, felesége, gyermekei nevét, melyik törzsből vagy településről, esetleg régióból származott, kitől kapta meg a polgárjogot, milyen tisztséget töltött be, vagy hogy melyik katonai egység (legio, segédcsapat) tagja volt.

A római feliratokkal foglalkozó kutatóknak köszönhetően sok esetben név szerint ismerhetjük a tartományi vezetőket, a pályafutásuk során betöltött tisztségeiket és szolgálati helyeiket.

A Balaton-felvidéken első sorban villagazdaságok létesültek. Részben kiszolgált katonáknak jutattott családi birtokok lehettek, de felmerült, hogy itáliai kereskedőcsaládok láttak jó befektetési lehetőséget az Észak-Itáliához nagyon hasonló éghajlatú területben. Később bizonyosan nagybírtokok, vagyis mai szemmel nézve mezőgazdasági és ipari üzemek létesültek, amelyek minden valószínűség szerint kifejezetten eladásra termeltek. A termelésnek Pannonia életében mindig jó piaca volt a főleg a Duna mentén elhelyezett nagyszámú katonaság , hisz őket élelmezni, felszerelni kellett folyamatosan, mintegy négyszáz éven át. A Balaton-felvidék Pannonián belül, a határtól való távolsága miatt, védettebb terület volt. Ritkábbak voltak a háborús események mint a határzónákban. Nyugalomban virágozhattak a gazdaságok egészen a 4. század végéig. Ekkor is a Római Birodalom pannoniai összeomlása elől inkább csak a tehetősek menekültek el, míg a lakosság többsége helyben maradhatott és a népvándorlás kor évszázadai alatt tűnt el végleg.